Kovácsoltvas csillárok és gyertyatartók
Egészen a XIX. század végéig, amíg Thomas Edison tömeggyártásra alkalmas izzólámpát fejlesztett ki, az emberek gyertyával világítottak. A XX. század elején a volfrámszál feltalálásával és gyártásával a Tungsram és a General Electric visszavonhatatlanul kiszorította a gyertyafényt.
Valljuk be, ha igazi romantikus hangulatra, meghittségre vágyunk, a mai napig gyertyát gyújtunk az étkező asztalnál vagy a hálószobában. Persze az izzólámpa és az elektromos áram nélkül el sem tudjuk képzelni életünket. Amikor korán sötétedik, azonnal felkapcsoljuk a világítást, de nem mindegy, hogy milyet. Hangulatunkat nagyban befolyásolja a fényforrás mennyisége és minősége. Gondoljunk csak a bevásárlóközpontok hideg spotlámpáira, amelyek azt sugározzák felénk, hogy maradj még, vásárolj még, hiszen korán van még.
A kovácsoltvasból készült lámpák és csillárok meleg fénye kompenzálja a fém keménységét és hűvösségét, ezért bármilyen stílusú lakás központi díszévé válhat.
Hegyvidéki vadászház vendégszobája tradicionális stílusban, melynek igazi éke a kovácsoltvas gyertyatartóra emlékeztető csillár.
Igazán különleges és egyedi megoldás a kültéri kovácsoltvas kerti bútorok fölé függesztett kovácsoltvas gyertyatartó.
Lakásunkat hangulatossá varázsolhatjuk egy-egy jól megválasztott lámpával, csillárral, gyertyatartóval. Szinte alapszabály, hogy inkább több, apró, helyi fényforrást válasszunk, mint egy központi helyen függő hatalmas csillárt. Jó megoldás például a fenti képen látható, étkező asztal fölé függesztett lámpa, amelynek ugyan csillárra emlékeztető formája van, mégis helyi fényforrásként funkcionál.
Vélemény, hozzászólás?